A streaming, és a felhő alapú szolgáltatások megjelenése gyakorlatilag a zenefogyasztás forradalmát hozták magukkal. A nagy internet bumm idején, a CD eltűnésével egy időben, jelentős mértékben átalakult a zeneipar.

Vajon manapság már nincsenek eredeti ötletek? Lehet e zeneileg teljesen újat csinálni, vagy mindig csak ugyanazokat a köröket futjuk? Minden zene, film, könyv, mind-mind copy? Tény, hogy tele van feldolgozásokkal, ötletlopásokkal a zene-, film- és játékvilág. A szórakoztatóipar mindig a régi, bevált motívumokat, technikákat és stílusokat próbálja újra és újra megpörgetni. Mostanában minden remix, minden valami másnak a feldolgozása. A határ az ihlet, a remix, vagy a lopás között pedig sokszor nagyon-nagyon keskeny.

Első körben nézzük, kik is témánk főszereplői, vagyis tisztázzuk a ghost producer fogalmát. Ők azok az emberek, akik a háttérben tevékenykednek anélkül, hogy tudni lehetne kik is ők valójában. Megkapják érte a pénzüket az megrendelőtől, cserébe megírják a zenét. Mondhatni megcsinálnak valamit valaki helyett, pénzért. Senki sem érthet mindenhez, így nem bűn felbérelni profikat, hogy bizonyos feladatokat csináljanak meg helyettük. Ez a jelenség régóta jelen van a zeneiparban, és nehéz meghúzni a határt a team munka és a pofátlan „mással íratjuk a zenét” gyakorlat között. Mostanra egy teljes iparág épült e köré, szolgáltatásokkal, főleg az elektronikus zene terén.

Mielőtt nekiállnánk elemezni, hogyan születnek a slágerek, tisztázzuk a sláger fogalmát. Sláger az, ami a csapból is folyik, amit dúdolnak a tömegek, ami menő a nagy tömegeknél. Fontos, hogy a slágert, mint jelenséget vizsgáljuk az alábbiakban, nem minőség vagy ízlés szempontjából tekintek a témára, hiszen sok esetben technikailag minőségtelen zenékből lesznek slágerek. Miből lesz tehát sláger? A rossz hír az, hogy ha lenne erre biztos recept, csak David Guetta-ák és Calvin Harris-ek szaladgálnának az utcán. A jó hír viszont, hogy igenis vannak tanulható fogások, amiket a továbbiakban kifejtek.

Kezdőként biztos megfordult már a fejedben, hogyan érhetnéd el, hogy fellépéseid legyenek. Tapasztaltabb előadóként pedig, hogy miként lehetne még több megkeresésed. Mire harap rá a közönség? Mi jár egy klubtulajdonos fejében? Az alábbiakban a magyar piacra koncentrálva szeretném megkísérelni a válaszadást a fenti kérdésekre, saját tapasztalataim alapján, gyakorlati tanácsokkal tűzdelve.

A téma szempontjából múlt alatt elsősorban az internet előtti időszakot értem, a bakelit, majd a kazetta, végül a CD virágkorát. Akkoriban a popkultúrát jellemzően egy szűk réteg határozta meg, a zenész lét pedig még kiváltságnak számított, mivel anyagi korlátok miatt a technológia nem volt elérhető mindenki számára. Elsősorban a rádiók, majd később az MTV, a VH1 és egyéb zenecsatornák kínálata határozta meg a közízlést. A zenekészítés egy elég komoly kiváltságának számított (egy Akai sampler a 90-es években 1 millió forintba került, akkori értékben), különösen az elektronikus zene terén. Alapvetően elmondható, hogy erősen leosztott volt a zene biznisz.

Az alábbiakban három fő korszakra bontva mutatom be a DJ-szakma történeti fejlődését. Az első az internet előtti időszak, ezt követte a nagyobb sebességű internet, illetve a korszerű adathordozók megjelenésétől számított, hozzávetőlegesen 2005-től 2009-ig terjedő évek, végül pedig a 2009 és 2017 közötti korszak. Mivel a DJ-zés minidg is technológiai alapú szakma volt, ezért ez határozza meg a műfaj múltját, jelenét és jövőjét. Ahogy bővültek a technológiai lehetőségek, úgy fejlődött maga a szakma is, amit általánosságban véve két aspektusból lehet vizsgálni.

Tisztázzuk rögtön az elején, hogy miért szükséges a tervezés? Sokan szeretnek sodródni, ami bizonyos helyzetekben, életszakaszokban jó, de általában nem kifizetődő. Ezt az állításomat jól példázza két kedvenc metaforám. Az első a hajó metafora, melynek alaptézise, hogy a hajó ezért épült, hogy tengereket, óceánokat szelje. Ehhez szükségszerűen el kell hagynia a kikötőt, vagyis esetünkben a biztonságot jelentő komfortzónát, valamint fontos meghatározni a célkikötőt is, hogy ne sodródjon a nyílt tengeren a végtelenségig.

A SaberZ nevű magyar formáció tagjai 2013 végén ismerkedtek meg, először az interneten majd személyesen is, maga a közös projekt pedig 2014-ben alakult. A fiatal duó tagjai, Mindcontrol, azaz Makrai Benedek, valamint Corvo, azaz Maczeovics Kristóf néven is ismert elődadók, egyénileg is többezres rajongó tábort tudhatnak magukénak. Az ő példájukon keresztül - egy korábban készített interjú alapján - szeretném bemutatni, hogy milyen ma a feltörekvő előadók helyzete, és milyen buktatókkal kell szembenézniük a nemzetközi piacon.

A témával kapcsolatban előrebocsátom, hogy megállapításaim bármilyen vállalkozásra igazak, mindazok számára, akik az interneten és/vagy emberekkel kapcsolatban végeznek tevékenységet, azaz nem zenespecifikusak. Először vegyünk sorra néhány alaptézist:

• A zenei minőség és ízlés mindig relatív. Tartsuk szem előtt, hogy alapvetően az emberek igényesebbek a vizualitásra, mint az audióra. Nem hallják a minőséget, nem értenek hozzá, következésképpen a „jó zene”, mint olyan, viszonylagos.
• Az emberek nagy része nem ért technikailag a zenéhez, így kevésbé kritikus vele szemben.
• A kommentek nem mindig azt tükrözik, amit az adott ember gondol, hiszen nem tudják megfogalmazni, mi nem tetszik nekik, csak azt érzik, hogy az összhatásban számukra valami nem stimmel