Az alábbi interjúban a nemzetközi szinten jelenleg legsikeresebb magyar formáció tagjai, a StadiumX: Dave Martin és Sullivan voltak a beszélgető partnereim. Beszélgettünk a külföldi karrier buktatóiról, nehézségeiről, és hogy milyen ára van annak ha valaki nemzetközileg sikeres akar lenni.

Melyik a kedvenc számotok, illetve melyikkel volt a legtöbb macera, és miért?

A Howl at the moon volt a legmacerásabb, amiből 48 verzió született, mire megtaláltuk a végleges irányt. A kedvencünk pedig a The Fall. Talán a vokál miatt lehet, de mindenképp nagyon közel áll a szívünkhöz. Ez a legérdekesebb hangzásvilágú zene, amit nulláról építettünk fel.

Technikailag vagy bürokratikusan volt macerás?

Az elkészítés volt az. Kaptunk egy vokált, amit utólag teljesen átvagdostunk. Teljesen más akkordmenetek, dallamvezetés, szöveg, részeket hagytunk ki belőle stb. Akkoriban a progresszív house lecsengőben volt, de jól állt a zenének ez a hangzás, és azt gondoltuk miért ne. Gondolkodjunk bevállaljuk e. Ez volt az első StadiumX zenénk.

Eredetileg is nektek szánták ezt a vokált?

Mi választottuk ki, több mintából.

Hogy zajlik nálatok a közös munka a programok tekintetében?

A StadiumX előtt is stúdiózgattunk együtt, így volt tapasztalat. Általában ugrálunk az Ableton és a Cubase között, de döntően az Ableton-nal dolgozunk.

Utómunkára is ezt használjátok?

Nálunk nincs utómunka. Nem szeretjük ezt a mastering dolgot.

Hogyan élitek meg, hogy sokan még mindig a progresszív vonalat várják el tőletek?

Aki zenével foglalkozik, az tisztában van vele, hogy amikor az emberek megismernek, beraknak egy dobozba, és elkönyvelnek valamilyennek, amiért szeretnek. Számunkra az a lényeg, hogy legyen inspiráció és hitelesek, őszinték legyünk. Nem gondoljuk, hogy csak az a dolgunk, hogy kiszolgáljuk azt a közönséget, ami anno eredetileg megismert, és a progresszív house miatt megszeretett minket. Az elektronikus zene egy nagyon előremutató műfaj, ahol az újdonság sokat számít. Lehetetlen úgy csinálni, hogy nem változtatsz. Ahogy telik az idő, és fejlődik a hangzás, rájössz, hogy nem tudod és nem is kell utánozni a régi hangzást. Ha az emberek már ismernek egy sound-ot, arra úgysem kapják már fel a fejüket. Van már bennünk annyi tudatosság és tapasztalat, hogy tisztában legyünk vele, hogy sokaknak nem fog tetszeni, amit újabban csinálunk. Itt jön a képbe, hogy producerek is vagyunk, kreatív munkát végzünk. Önismereti dolgokkal lehet segíteni a folyamaton, megtanulod motiválni magad. A kihívás az benne, hogy beülsz a stúdióba, és újra és újra ugyanazt csinálod.

A kiadó és a menedzsment mennyire kontrollálja a kreatív folyamatokat?

Volt, amikor azt mondták, hogy köszönik szépen, nem kérnek több progresszív zenét. Akkor ki kellet találnunk merre tovább. Egyébként a kreatív részben teljesen szabad kezünk van.

Sullivan, mi szerint választod szét a StadiumX és a Muzzaik projektet?

Igazából nem választom szét. A StadiumX előtt is voltak már közös zenéink. A Muzzaik sokkal művészibb, house-osabb vonal, nem arról szól, hogy ott nagy truvájt kell villantani, hanem arról, hogy jó house zenéket adjunk ki. Ha az ötlet és a zene megvan, akkor meglesz, hogy hová fog kerülni.

Hogyan egyeztetitek össze a turnézást és a fellépéseket a zeneírással, illetve mivel jár ez a család és a magánélet terén?

Tudatosság, rendszeresség és időbeosztás kell hozzá. Úgy dolgozunk, mint egy rendes munkahelyen, 8-tól 4-ig. Ugyanakkor, mivel ez kreatív munka, 24 órás, ami megkövetel egyfajta életformát. Folyamatosan agyalunk rajta, mindig velünk van. Egy olyan partner számára, aki egy fix időbeosztású munka közeghez van szokva, ez nagyon nehéz. A másik része az utazás, amivel az a probléma, hogy sokszor nem tudod mikor indulsz és mennyi időre. Ez megvisel mindenkit, de el kell tudni fogadni.

Szerintetek a hollandok mitől ilyen sikeresek, illetve magyar viszonylatban ebben a stílusban miért csak ti lettetek felkapva nemzetközi szinten?

A hollandoknál ennek régre nyúlnak vissza gyökerei, komoly az elektronikus zenei kultúra. A szakmának pedig mindig vannak úttörői, akik ajtókat nyitogatnak. Volt egy Tiesto, onnantól könnyebb dolga volt a Hardwell-nek és így tovább. Nálunk ez kimaradt, nincs ekkora történelme ennek a kultúrának, illetve az úttörőink sincsenek meg.

Mondjuk vegyük, hogy most ti megnyitottátok a kaput. Innentől akkor könnyebb lehet egy magyar kezdőnek?

Ez abszolút így van, a mi részünkről ez tudatos. Ami most történik a világban, és, amit mi csinálunk, azt csak évek múlva fogják megérteni azok a fiatalok, akik zenével foglalkoznak. Be kell látni, hogy nálunk nagyon kicsi ez a szegmens, innentől sokkal nehezebb bekerülni a rendszerbe, illetve csak méretarányosan. Évek múlva jöhet el ennek a gyümölcse, amikor a soron következő még magasabbra jut. Ugyanez zajlott le a hollandoknál, annak idején az angoloknál, Amerikáról nem is beszélve. Az a lényeg, hogy ennek mindig meglesz a következő lépcsőfoka. Az EDM-ben nagyon nehéz érvényesülni, hiszen nagyon nagy a verseny. Mindig relatív, hogy hol tudod megtalálni a kiskaput. Két út lehetséges, vagy valami kiemelkedőt csinálsz abban a műfajban, amit mindenki csinál, vagy valami teljesen újat teszel le az asztalra.

Mit tudnak a magyar producerek munkásságáról a nemzetközi menedzsmentek és kiadók?

Minden hallgatóság és fan base értékes, ők a számokat nézik. Tudni kell, hogy a zenében nincs olyan, ami mindenhol megy, régiók vannak. Magyarország nagyon kicsi piac, emiatt nem is kap akkora figyelmet. A legnagyobb baj a magyar piaccal az, hogy nagyon leszakadt a nemzetközi trendekről. Ha elkezdesz erre a piacra dolgozni, átalakul a gondolkodásmódod, ráadásul mivel kisebb a verseny, sokkal gyengébb produktummal sokkal sikeresebb tudsz lenni, mint külföldön, ahol nem 30 DJ-vel versenyzel, hanem 20 ezerrel.

Van-e esély arra, hogy itthonról összefogva elérhetnek a hazai producerek olyan sikereket mint a pl. a nyugati országokban lévő kollégák?

Elképzelhető, a legnagyobb probléma a magyar piaccal (azon kívül, hogy nagyon kicsi), az, hogy teljesen leszakadt a nemzetközi trendektől. Más a klub zenei élet nálunk, hogy lehetetlen hazai produkciókkal befutni kint. Az a legnagyobb baj, hogy ha elkezdesz a magyar piacra gondolkozni, akkor teljesen átformálódik a gondolkodásod, teljesen más mindsetet igényel. Nem beszélve arról, hogy sokkal gyengébb produkcióval sikeresebb tudsz lenni itthon, mint külföldön. Nincs akkora verseny.

Tehát akkor, itthon egy zenésznek itthon éppen a hazai legjobban futó produkció a "konkurenciája", viszont nemzetközileg már a legnagyobb világsztárok?

Erre céloztunk korábban, hogy abban pillanatban, hogy külföldön megjelensz, a te "konkurenciád" nem az lesz aki Magyarországról jön, hanem a nemzetközi TOP TOP krém, és még + 10.000 ugyanolyan jó producer.

Mit tanácsoltok a kezdő producereknek, akik azt szeretnék elérni, amit ti elértetek?

Fel kell készülni rá, hogy ezzel nagyon sok meló lesz, sok kudarc, nagyon nagy energiabefektetés. Lehet, hogy ha valaki ezt az energiát másba fekteti, sokkal sikeresebb lesz. Emiatt csak az vágjon bele, aki ezt nagyon szeretné, és akinek ez létkérdés. Legyen önmaga, másokat másolni értelmetlen. Csináljon valami egyedit, és maradjon önazonos. A végén mindig az egyediséggel lehet kitűnni. Nem lehet mindenkiből Martin Garrix, de nem is kell. Minél több időt tölt el valaki ebben a szakmában, annál több tapasztalatot szerez, amit később hasznosítani tud. Nem érdemes elkeseredni, ha évekig nem jön az eredmény, mert a kemény munkának mindig megvan az eredménye előbb-utóbb.

Mennyire nehezíti a kapcsolatápolást, hogy nem vagytok helyben?

Nagyban megnehezíti, más kapcsolatot tesz lehetővé a kiadó és az artistok között, de mi inkább a zenénkkel akartunk kitűnni, mint a haverkodással. A végén mindig a zene fog önmagáért beszélni.

A bakancslistátokon maradt még valami?

A Grammy-jelölés és Grammy-díj!

Erről a témáról, a már megjelent könyvemben még többet beszélgettem a srácokkal! Itt tudjátok megrendelni:
http://www.bankutidani.hu/konyv