Nagyon sokan a szakmában keverik a szezont a fazonnal, fél információkból tájékozódnak mind a jogdíjak mind a szervezetek szempontjából, ebben az interjúban első körben a MAHASZ tevékenységét szeretném rendbe tenni amiben Jeszenszky Zsolt volt a segítségemre!
Az elején tisztázzuk a MAHASZ-szal való kapcsolatodat, mert sokan azt hiszik, hogy elnök vagy.
Semmilyen posztot nem töltök be, csupán külső tanácsadó vagyok, ügyelek rá, hogy minden pontosan működjön.
És a DJ szövetségben?
Ott valóban elnök vagyok.
Haladjunk akkor tovább. Sokan keverik a MAHASZ-t és az Artisjus-t. Mivel foglalkozik a MAHASZ?
Van egy olyan intézmény, hogy közös jogkezelés, ami az jelenti, hogy a különböző zenei alkotók jogai egy szervezeten belül érvényesülnek. A zene „használatáért” a felhasználóknak (pl.: az üzleti felhasználók, azaz vendéglátóhelyek, rádiók stb.) fizetnie kell, ennek megoldására született ez az intézmény. A beszedett pénzeket pedig felosztják a jogosultak, pontosabban jogtulajdonosok között, adatszolgáltatások alapján. Három jogosulti kör van, a szerzők, az előadók, és a hangfelvétel kiadók. Mindegyiknek van közös jogkezelő szerve, a szerzőket az Artisjus képviseli, az előadókat az EJI (Előadóművészi Jogvédő Iroda), a hangfelvétel kiadókat pedig a MAHASZ
Klasszikus értelemben, akkor a producereket nem érintik a MAHASZ jogdíjak?
Akkor igen, ha önmaga adja ki, vagyis a saját zenéjének ő a jogtulajdonosa.
Az egyik legnagyobb tévhit, hogy ha megveszek valamit Beatport-on, akkor megvan a nyilvános játszási jogom is, holott az csak magáncélra használható fel. Ezt összekeverik azzal, hogy a letöltést nem büntetik, csak a sokszorosítást. Mi van, ha promóban kapja valaki a zenét?
A promót is azért adják, hogy megismertessék a zenét. Attól a perctől, hogy ezt valaki felhasználja, az jogdíj köteles. Az összes rádió promóban kapja a zenéket, mégis kell fizetniük a felhasználásért.
Mi a helyzet az ingyenesen letölthető track-ekkel?
Ha lejelentik a MAHASZ-hoz, mint szerzői kiadást, akkor ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá.
Sokáig vita volt DJ körökben az átalánydíjas megoldás.
Előbb volt az átalány, aztán a matrica. Utána a DJ Szövetség javasolta, hogy lehessen választani, majd lett egy újabb lehetőség, az alkalmi jogdíj.
Sokan mondják, hogy ezzel legalizáljátok az illegális letöltést.
Véleményem szerint nem, mert onnantól, hogy fizet valaki jogdíjat, megvan a joga a sokszorosításra, és a nyilvános lejátszásra. Ez teljesen legális eljárás. Más kérdés, hogy ettől én még azt szoktam mondani, vegye meg inkább Beatport-on, vagy ITunes-on, mert egyfelől támogatja vele az előadót, másfelől kap egy garantált minőséget.
Nagy tévhit, van a promociós zenékkel kapcsolatban is
A kiadó által adott "promóció" céljából adott zene azt jelenti, hogy magáért a zenét tartalmazó hordozóért, vagy a zenéhez való hozzáférésért a felhasználónak nem kell fizetnie, azt a kiadó elérhetővé tette számára annak érdekében, hogy megismerje, meghallgathassa, stb. De ha bármilyen más, üzleti célból szeretné felhasználni (sugárzás, többszörözés, nyilvános bemutatás, stb.), azért természetesen engedélyt kell kérnie és jogdíjat kell fizetnie. Például a rádiók is minden esetben fizetnek sugárzási jogdíjat, és ez minden zenére vonatkozik, köztük, sok-sok olyanra is, amelyeket a kiadók bocsátanak rendelkezésükre, promóciós célzattal. Ugyanígy a DJ-k is többszörözési (másolási) jogdíjat kell, hogy fizessenek akkor is, ha a másolatot promócióként kapták - kivéve természetesen, ha kizárólag otthon hallgatják azt.
Hogyan kaphat egy producer jogdíjat a zenéje után?
Minden producer, aki olyan zenét alkot, amit mások ezután felhasználnak, jövedelemre jogosult. Ha valaki más az ő munkája felhasználásával pénzt keres, abból neki is jár. Ha pedig ugyanez a producer tisztában van saját törvényes lehetőségeivel, az ezek érvényesítéséhez teendőkkel, akkor akár számottevő jövedelemre is szert tud tenni a zenéi után.
Hogy működik ez külföldön?
Gyakorlatilag ugyanígy, a sokszorosítás mindenhol jogdíj köteles
Mi a véleményed a streaming szolgáltatásokról? Azok is hasonló elven próbálják legalizálni a zenefelhasználást.
Nagyon jók, de magán felhasználásra.
Mi a helyzet, ha mondjuk kávézót üzemeltetek, és Spotify szól a háttérben.
Akkor a nyilvános lejátszásért kell fizetni az Artisjus-nak.
Operatíve milyen gyorsan történik az adatszolgáltatástól számítva a felosztás?
Fix időpontok, időszakok vannak.
Mi a helyzet az ún. függő számlákkal?
Ezek az azonosítatlan hangfelvételek, amiket nem ismer fel a rendszer, évente felülvizsgálják őket. Ha beazonosításra kerül egy ilyen zene, vagy lejelentik, 5 éven belül a pénzt még meg lehet kapni utána.
Hallottam egy jogdíjfelosztásra szolgáló új technológiáról, ami azt jelenti, hogy egy felhasznált zene után járó jogdíj nem megy át közös jogkezelőn, hanem élből megkapja az adott tulajdonos. Mi erről a véleményed? (blockchain alapon szerk.)
Ezek a dolgok nagyon jól hangzanak, de be kell látni, hogy ingyen ebéd nincs, manapság csak az internet szabad világában hívők hiszik, hogy van. Mindennek megvan az ára. Lesz olyan, hogy automatizált rendszerek és robotok végeznek el mindent helyettünk, de az szerintem az emberiség végét is fogja jelenteni.
A teljes interjút itt lehet megtekinteni (ahol még több információ, kérdés és válasz volt a témával kapcsolatban)
Kiegészítő információ a lejelentéshez (forrás: djszovetseg.hu)
Bármilyen jó tracket is csináltál, automatikusan, "sültgalambként" nem fog jönni egy fillér jogdíj sem. A dalt le kell jelenteni MINDEGYIK közös jogkezelő szervezetnél (ARTISJUS, EJI, majd pedig bizonyos esetekben a MAHASZ – lásd lejjebb).
1. Szerzői, előadói lejelentések
- LEGFONTOSABB! Először az ARTISJUS-nál kell lejelenteni magát a szerzeményt, MIELŐTT bárkinek elküldöd, odaadod, megmutatod, stb. Így garantált, hogy senki nem tudja „lenyúlni” a dalodat, és azt sajátjaként lejelenteni. (Ehhez első alkalommal regisztrálni kell magad szerzőként az ARTISJUS-nál, az újabb szerzeményeknél ez a regisztráció már nem szükséges még egyszer, csak az újabb szerzemény lejelentése.)
- Az EJI-nél (Előadóművészi Jogvédő Iroda) is le kell jelenteni a track-et, annak előadójával. Full saját track-nél értelemszerűen ez is te magad vagy. (A legelső alkalommal itt is regisztrálni kell magadat előadóművészként.)
2. Hangfelvétel kiadása, lejelentése
A következő, lényeges kérdés, hogy eladod-e a tracket bármilyen kiadónak, vagy saját magad maradsz a hangfelvétel-előállítói (kiadói) jogok tulajdonosa.
Fontos: Ha a track bármilyen formában (akár fizikailag, akár digitálisan, akár pénzért, akár ingyen) elérhetővé válik mások számára, az megjelenésnek tekintendő, így jogtulajdont is képez.
a) hangfelvétel-jogok eladása más kiadónak
- Könnyen lehet, hogy semmilyen kiadót nem érdekel a track, innentől nem kérdés, hogy a tiéd marad.
- Ha viszont sikerül valamilyen kiadóval megállapodni:
Szerződés szabályozza a téged illető bevételeket.
- Általában fix összegért veszik meg a tracket, és minden jog (kivéve a szerzői és előadóművészi, mert ezek nem elidegeníthetőek) a kiadóé lesz. Tehát a licenszek, válogatásokon való megjelenések, egyéb felhasználások utáni bevételek, jogdíjak, stb. MIND a kiadót illetik. Cél, hogy minél nagyobb fix összeget kapj a track után. 100-200 Euró, amit manapság egy ismeretlen producernek szoktak fizetni egy-egy dalért, arra elég lehet, hogy a haveroknak büszkélkedj, hogy van már külföldi megjelenésed, de másra nem nagyon.
- Érdemes lehet a szerződésbe belevenni – feltéve persze, ha a kiadó ebbe beleegyezik – bizonyos, téged illető jogokat is. Például:
- A hangfelvétel-jogdíjakból bizonyos százalék a tied legyen.
- Ne világ szinten („worldwide”) legyen minden jog a kiadóé, legalább a Magyarországon szerzett jogdíjak (vagy azok egy része) téged illessen.
b) ha saját magad maradsz a hangfelvétel jogtulajdonosa (kiadója):
- Le kell jelentened a track-et a MAHASZ-nál is (illetve első alkalommal saját magadat – vagy cégedet – hangfelvétel-előállítóként kell regisztrálni)
- Nem feltétlenül szükséges kiadót (céget) csinálni, magánszemélyként is lehetsz a hangfelvétel jogtulajdonosa
- Ha komolyabban foglalkozol zenekészítéssel, természetesen érdemes vállalkozásként űzni, hiszen le tudod írni a költségeket, stb. A vállalkozás lehet:
- egyéni
- társas (elsősorban Kft. vagy Bt.)
- Ha magánszemélyként szeretnél a hangfelvétel után jogdíj-jövedelmet felvenni, ún. 7-es adószámot kell kiváltani.
Akár kiadónak adod el a tracket, akár megtartod minden jogát, a minél jobb megállapodások megkötése és/vagy az adminisztrációs procedúráktól való mentesülés érdekében érdemes lehet egy ún. „publishing” céget megbízni azzal, hogy képviselje a te jogaidat, jelentse le a track-et a szükséges helyeken, menjen utána a jogdíjaknak, stb. A megfelelő partnercég megtalálásában esetleg érdemes lehet a DJ Szövetség segítségét igénybe venni.
Ha mindenhol le van jelentve a track-et, akkor az bekerül a közös jogkezelő szervezetek rendszerébe, és ha valahol felhasználják a zenédet, akkor járhat utána jogdíj.
3. Promóció
Az elkészült dalból magától NEM lesz sláger, magától NEM fogja senki játszani, MAGÁTÓL NEM JÖN UTÁNA EGY FILLÉR JOGDÍJ SEM. Utóbbihoz önmagában még nem elegendőek az előbbiek (adminisztráció, lejelentés, stb.), mert ha sehol nem megy le a dal, akkor az bevételt sem tud generálni.
- Ha bekerül a dal egy online zeneáruházba (akár te magad viszed be, akár kiadóval szerződsz le), az még önmagában szinte nulla letöltést (és bevételt) jelent. (Vagyis: olyan, mintha „bedobnád a Dunába, és ússzon le a Fekete-tengerig.) Akkor lesz letöltés (és ebből pénz), ha a dalt megismerik és keresni kezdik. Ehhez:
- A dalt PROMÓTÁLNI kell. Erre számos lehetőség van (itthon és külföldön is). Hazai szinten ma kb. 30-40 ezer forintból el lehet juttatni egy zenét nagyjából minden magyar DJ-hez. (Ez még természetesen semmilyen szinten nem garantálja, hogy játszani is fogják, vagy akár hogy egyáltalán meghallgatják.) Segítség lehet például, hogy a DJ Szövetség tagjai számára ingyenesen jár ez a szolgáltatás, melynek keretében a Szövetség minden tagja (több, mint 1000 DJ) megkapja az új zenékről szóló infókat, illetve letöltheti magukat a zenéket, köztük – ha tag vagy a szervezetben – a Tiedet is.
