Mostani alkalommal iamyank-kal beszélgetek a "liveactezés" kulisszáiról és szellemiségéről, nagyon tanulságos és érdekes azoknak akik kicsit be szeretnének nézni a kulisszák mögé! Az interjúból kiderül, hogy hogyan is állnak össze ezek a produkciók a tervezéstől egészen az utolsó beállásig. Yankkal amúgy a II. Magyar Producer Workshop találkozón is találkozhattok a Morrisons Ligetben, március 24-én, ami 1 héttel a rendezvény előtt teljesen MEGTELT :) 

                                                fotó: Hámori Zsófia és Kerepeczki Anna

Mesélj kicsit magadról, hogyan kerültél be a zene világába?

Igazából nem akartam zenélni, korábban csak rapet hallgattam. Egy véletlen folytán elkeveredtem egy zenesuliba, ahol meghallottam egy dobot élőben. Nagyon tetszett, beiratkoztam és elkezdtem ezzel foglalkozni. Onnantól kezdve, hogy elkezdtem tanulni rájöttem, lehet az az életcélom, hogy kurva jó dobos legyek. Eltartott 8 évig, de szép lassan rájöttem hogy nem leszek kiemelkedő dobos, mert nem inspirál, hogy gyakoroljak. Viszont amikor gimiben elkezdtem dobolni, hamar úgy alakult, hogy több zenekarban is játszottam. Eközben jöttem rá arra, hogy dalt írni eléggé mókás dolog, ugyanakkor ebben a folyamatban csak dobosként részt venni már nem annyira buli. Huszonévesen már Pesten éltem, és az egyik kollégám jelentkezett az imProba, és én is beiratkoztam. Onnantól egyértelmű volt, hogy az egész alkotási folyamat és hangszerelés, ami közel áll hozzám, és mindemellett minden hangszeren egy kicsit szeretnék játszani.

Hogy ragadtál az imProban?

Összebarátkoztam Deák Ambrussal, aki felajánlotta az oktatást, amire rákaptam, így egyre több órát tartottam.

Programozó voltál korábban. Használsz valamit ebből a régi énedből?

Igen, sokszor hasznosítom a programozás egyik alapelvét, miszerint egy hatékony fejlesztés és jó tervezés után jön ki a jó termék. Ezt megtartottam. A tervezési folyamat háromszor hosszabb,mint az összerakás.

Normál esetben ha meghalljuk a live act kifejezést, klasszikus zenekari live act jut eszünkbe. Ezt most vegyük ki a képből. Az elektronikus zenében viszont már izgalmasabb számunkra a dolog. Nálad, hogy indult ez az egész?

Szerintem történelmileg az elektronikus live act-hez közelítő, de még analóg rendszerek, azok a dub sound system-hez hasonló dolgok. Nálam a legprimitívebb live act akkor jött, amikor annyira komplex zenéket csináltam, hogy nem lehetett kézzel vezényelni mindent. Emiatt úgy döntöttem, hogy egy backing track-re játszom rá élőben. Én nem éreztem annyira a DJ-zést, nincs elég zeném, elég rálátásom, elég színes palettám hozzá. Láttam mi kell ahhoz, hogy jól működjön, és muszáj volt valamit lépni, tudtam hogy kell valami, ami izgalmassá teszi a produkciót. Ableton live-ból ment akkoriban, és azt éreztem, hogy ez így túl statikus, az élőben kézzel játszott hangszer dinamikája teljesen más volt, mint a backing. Erre sok idő alatt jöttem rá. Ezért mivel a live performance-t meg akartam tartani, a következő lemeznél figyeltem a minimalista hangszerelésre.

Mi a véleményed a technós live act-ekről?

Richie Hawtin gondolkodásmódja pont nagyon tetszik. Valójában a technóban a baj az, hogy túlságosan statikus, konstans dolog, ő pedig játszik a csúsztatásokkal, időkkel, nincsenek takkra összemasszírozva az egyes elemek. Sok jó lehetőség van benne.

Nincs túl sok lehetőség a live act-ben, a bőség zavara?

Tényleg túl sok, viszont mindig is sok volt. Ha megvan a vízió, hogy milyen élményt akarsz nyújtani a közönségnek, ez nem probléma.

Neked mi volt a motiváció?

A szellemiség nem változott, miszerint szeretném ha egy koncert olyan szitu lenne, ami speciális pillanat, ami csak ott történik meg. Mindig kicsit máshogy van eljátszva, legyen lehetőség arra, hogy reagálhassak arra, ami ott van.

Mennyire van helye a spontaneitásnak, improvizációnak?

Egy dal valójában egy mini szekvencia, ami kijön a gépből, de onnantól kezdve minden más rajtam múlik. Valójában élőben hangszerelem és arrangelem is.

Ebből mennyi előre tervezett?

Sosem csinálok kétszer ugyanúgy semmit, nem is tudnék. Az egész olyan, mint egy alkotás közbeni flow-élmény.

Szoktad ezeket a tipikus loop-olós live-okat csinálni?

Én elvből nem csinálom, mert meguntam a koncepciót. Túlságosan kiszámítható, nem rendezkedtem be erre.

Az eszközeidet egyben választottad ki, vagy folyamatosan bővült a paletta?

Folyamatosan változik, de ez nem okos dolog. Ha mindig cserélgeted, akkor soha nem jutsz el odáig hogy összejöjjön.

A hazai közönség, hogy viszonyul a live act-hez?

Igazából az első live-om hat éve volt, azóta elég sok mindennel álltam színpadra, de nem igazán tudok neked okosat mondani, mert sokféle reakció volt. Talán csak annyit, hogy ha az ember mindenképp egyértelművé akarja tenni, hogy ez egy live performance, kell egy hangszer a közönségnek.

A te közönséged mennyire műértő, mennyire céltudatosan megy a te live act-edre?

Az a baj, hogy gyakran változik a performance, kb. évente új a koncepció. Nehezen, de hozzászoktattam a közönségemet ahhoz, hogy mindig valami érdekes lesz.

Akkor ők az érdekesség, újdonság miatt jönnek?

Igen, szerintem.

Színpadi show, vizuál. Mennyire tartod ezt fontosnak?

Nyilván fontos. A kérdés az, milyen lehetőségei vannak az embernek. Nekem sosem volt tervezett színpadi vizuálom, vetítés vagy ilyesmi. Alapvetően az a gond, hogy vetíteni lehet, amit VJ-k kezelnek, de erre nem volt soha költségvetés. Azt akarom, hogy én legyek a fókuszban.

Hol volt neked az a pont, mikor elkezdted kiosztani a feladatokat?

Miután zenekarokban doboltam, majd kiszálltam, egyedül dolgoztam évekig. Amikor pedig kellett, mozgósítottam a régi kapcsolataimat. Előre le lett beszélve, hogy itt a lemez, játsszuk el, vigyük színpadra. A próbákon voltak persze változtatások, de alapvetően az volt a döntésem, hogy a konkrét lemezt vigyük színpadra.

Egy live act milyen hosszú?

50 perc - 1 óra.

Mennyi tervezést igényel ez?

Sokféleképpen volt. A tavalyi nagylemez színpadra vitele úgy indult, hogy a lemez verziókat elkezdtem előkotorni, megpróbáltam kiszedegetni, és addig csupaszítani a trackeket, hogy csak a váz maradjon. Utána elkezdtem átgondolni az egyes elemeket. Ez legalább 1-2 hónapos művelet volt, még a próbák előtt. Azután rájöttem, hogy a fele annak, amit előre kitaláltam, nem működik élőben.

Akkor a felmerülő problémák alakították a setup-odat?

Abszolút. Fél év kellett, mire színpadra lehetett rakni.

Mennyire voltak számodra ideális körülmények a turné során, arányaiban?

Full extrém. Korábban, a zenekaros éveim alatt megszoktam, hogy megy ez. A közönség rájön, hogy mi a mi sarunk, és mi nem. Ezzel nyugtatom magam. Voltak nehéz pillanatok.

Mennyire tartották be a ridert?

Általában minél nagyobb a hely, annál inkább rendben van minden. A közepes, néhány száz fős helyeken érhetnek meglepetések, de alapvetően a technikustól függ.

Mekkora busszal mentek? Hogy néz ki egy nap?

Mondjuk vegyük példának, hogy Debrecenben játszunk. Úgy néz ki a dolog, hogy dél-egy körül találkozó a próbateremnél vagy raktárnál, hárman vagyunk, bepakolunk egy kisbuszba. Délután elintézzük a sound check-et, ami ideális esetben 1-2 óra, de volt 45 perces is, amiből 20 perc arra ment el, hogy a laptopom nem akarta felismerni a hangkártyát. Ez pont az Akvárium nagytermében volt Electronic Beats-en... Innen jön az az elgondolás, hogy nem viszek számítógépet a színpadra. Mindent sampler-rel meg kézzel csinálok.

Sound check előtt mennyi idő mire összeáll a setup?

Setup-tól függ. Volt olyan, hogy kevés idő volt, akkor eleve úgy készültem, hogy Ableton based volt, egy hangkártya, laptop, mint a DJ-knél. Egyszemélyes live-nál kb. 1 óra kell.

Említetted az előadás szót, illetve olvastam egy korábbi interjúban, hogy koncepció volt valahol, hogy halkan játssz, mert arra figyelt oda a közönség. Beszélj kicsit erről, mert ez egy érdekes megközelítése a performance-nak.

Igazából ez nem egy új keletű történet. A komolyzenei előadásokból eredeztethető, és érdekelt működik e ebben a közegben is. Nem számítottam rá, hogy ez lesz, de amikor halk akkordokat kezdtem játszani, csend lett, és figyelni kezdtek. Később szándékosan kezdtem erre rámenni, mert ez ösztönös reakció az emberektől. Szerintem manapság nagyon alábecsülik a csendnek és a halk dolgoknak az erejét. Ez egy jó dramaturgiai eszköz.

Mik a terveid mostanában?

Ebben az évben kicsit sodródtam, kísérleteztem. Mostanra viszont összeállt egy új lemez anyaga, egy új zenekaros koncepció, szimfonikus hangszereléssel.