Vajon manapság már nincsenek eredeti ötletek? Lehet e zeneileg teljesen újat csinálni, vagy mindig csak ugyanazokat a köröket futjuk? Minden zene, film, könyv, mind-mind copy? Tény, hogy tele van feldolgozásokkal, ötletlopásokkal a zene-, film- és játékvilág. A szórakoztatóipar mindig a régi, bevált motívumokat, technikákat és stílusokat próbálja újra és újra megpörgetni. Mostanában minden remix, minden valami másnak a feldolgozása. A határ az ihlet, a remix, vagy a lopás között pedig sokszor nagyon-nagyon keskeny.

Elsőnek nézzük, mit takar a remix fogalma (forrás: Wikipedia): „A remix (...) mindenképpen az eredeti zenei alkotóelemek újraszerkesztésének céljával elvégzett, szándékolt beavatkozást jelent az eredeti zeneszám (dal) integritásába. A beavatkozás jellege, mértéke és eredménye azonban kizárólag a remixet készítő céljaitól, illetve a cél megvalósításához használt technikai eszközöktől függ.” A remix tehát az eredeti inspirációs forrás újragondolása, kifordítása.

A legelső remix elkészítése 1961-ben, William Borroughs nevéhez köthető, ami még mindössze dalszövegek összevagdosásából állt. Az egyik legnagyobb korai copy-paste előadó pedig nem más, mint a Led Zeppelin (a legsikeresebb dalaikat már meglévő régi dalokból csinálták). Láthatjuk tehát, hogy régen is ugyanúgy folyt a másolás, mint manapság. Általánosságban elmondható, hogy az aktuális évtized zenészei az előző két évtized ötleteiből lopnak. Az egész folyamat nagyon jól lekövethető a whosampled.com oldalon, ahol számszerűsítve láthatjuk, hogy az egyes előadók hány alkalommal használtak fel régebbi ötleteket. A hip-hop előadóknál kiemelkedő számot kapunk (a hip-hop korszak lobbantotta fel a másolás kultúráját, a samplerek megjelenésével, amivel régi 70-80-as éveki soul és funk dalokból mintavételeztek részeket), de a mainstream pop- és rockelőadók sem maradnak el a sorban, ugyanúgy, ahogy az elektronikus zenei színtér csillagai sem. Láthatjuk, hogy mindenki mások ötletei által lett sikeres, mert már mindent kitaláltak, nincs új a nap alatt. Vagy legalábbis nem sok.

Tisztázzunk három fogalmat. A cover, mások dalainak újrahangszerelt előadása, amely során rekreálják az eredeti dal hangulatát, akkordmeneteit stb. Ez gyakorlatilag újraéneklés. Van a knock off, azaz a legitim másolás. Ilyenkor a szerző semmi konkrétan felismerhetőt nem másol, csak azt a formulát próbálja megragadni, amitől a dal olyan, amilyen. Ez hangminták, trükkök copyzását takarja. Végül van a rip off, ami a konkrét másolás.

A hip-hop nyomán az elektronikus- és popzene is a remixek remixelésének útján kezdett haladni. A másolás azonban fejlődésként is definiálható, nem feltétlenül rossz dolog. A saját hang megtalálása csak ezen keresztül lehetséges. Attól lesz saját stílusod, hogy rájössz mit tudsz csavarni a meglévő dolgokon úgy, hogy az csak a tiéd legyen. Elég megemlíteni, hogy Bob Dylan első albuma 11 covert tartalmazott! A legtöbb ikonikus sztár – legalábbis kezdetben – a régi bevált receptekre épített, a The Beatles-től Ed Sheeran-ig. Az új dolgok sokszor a régi, kevésbé működő dolgok megfelelő módosításából jön létre. Ennek megértéséhez Steve Jobs és az iPhone esetét érdemes megemlíteni. Azelőtt is létezett érintőképernyős telefon, pusztán nem volt elég felhasználóbarát. Az Apple tehát technológiai értelemben semmi újat nem talált ki! Thomas Edison sem a semmiből találta fel a villanykörtét, a nagy áttörést megelőzték mások kutatásai.

Minden új dolog receptje tehát a következő:

Másolás + Átalakítás + Kombinálás = (social) evolution

Lássunk néhány modern példát:

• future bass és dubstep kapcsolata

• future house és régi house kapcsolata

• big room aka „hands up” korszak

• deep house aka soulful

• trap aka hip-hop

Nézzük mi van akkor, ha a saját brandünkön belül copyzunk? Ha másokat copyzunk, az nagyon kifizetődő lehet, amennyiben elég gyorsak vagyunk! Ne felejtsd el azonban, hogy egy nagy siker után az első másolat még sikeres, a második is, mert lovagolja az első másolat sikerét, a harmadik már kevésbé, a negyedik még kevésbé, és így tovább... Fontos tényező, hogy az emberek nem szeretik az újat, ha megszeretnek egy-egy dalt vagy stílust, hetekig, hónapokig ugyanazt akarják hallani, vagy annak egy ügyes másolatát. A nagy kiadók ezt a tendenciát lovagolják meg. A copyzás tehát egy lóverseny, amiben mindig az aktuális trendet másolják, de ebben a versenyben könnyű elkésni, így ez egy igen veszélyes játék. Ez csak azoknak jön be hosszútávon, akik nagyon tűzközelben vannak. Véleményem szerint a látványos copyzással nem lehet előrejutni, mert hamar rájönnek az emberek. Ezt csak a nagyon nagy nevek és brandek tehetik meg, ahogy mondani szokták az amatőr másol, a profi lop. Az öncopyzás ugyanúgy veszélyes lehet, mert ha korábbi sikert másolsz, előbb-utóbb kiszámítható leszel, ha pedig eltérsz tőle, azért fognak fanyalogni. Könnyű önmagad árnyékában rekedni.

A másolás tehát nem minden esetben ördögtől való, egy-egy új projekt esetében akár inspirációt is jelenthet. A zenében gyakran lehetnek áthallások, ilyenkor nem beszélhetünk teljes másolásról, sőt olyan is sokszor előfordul, hogy tudat alatt másolsz le egy-egy régen hallott dallamot, dalt. Sokszor azt hiszed, hogy a dallam, ami benned van, a tiéd, miközben korábban valahol hallottad és most tört fel a tudatalattidból.

Végezetül, mintegy jó tanácsként azt mondom, ha valami megtetszik, nyugodtan másold le, persze csak ésszel és mértékkel. Könnyen lehet, hogy fejlődsz tőle, sőt akár véletlenek folytán valami teljesen új, és még jobb dolog is kikerekedhet belőle.

A "normális" keretek közötti másolásról egy külön előadást is tartottam! Itt tudjátok megnézni:

Erről a témáról a legújabb könyvemben is írtam bővebben, itt tudjátok megrendelni! Rendelés: 

http://www.bankutidani.hu